Elfelejtettem enni? + Az első változások


Sok mindenkivel előfordult már biztos az az érzés, amikor a "kajadémonok" megkörnyékeznek és nem hagynak addig nyugtot, amíg meg nem eszel például egy jó nagy adag hamburgert. Na de mi van akkor, amikor éppen az ellenkezője van? Lehetünk nyugodtak akkor, ha éppenséggel nem eszünk semmit? Amikor az első étkezésük az ebéd? Ezen gondolkodtam el nem rég, mivel az előző hetem nagyon kuszára sikeredett, de nem védem magamat, mert önnön hibámból alakult így. 

Enni kell, PONT. Sokan hiszik azt, hogyha nem esznek inkább semmit, azzal nem árthatnak a szervezetüknek. Nem tudom, hogy ki az, aki annyira utálja magát, hogy sanyargatásokba temetkezzen. Véleményem szerint 1 hét gyorsétteremben evés és 1 hét koplalás -még akkor is, ha az amit ettél, az legalább egészséges volt-  ugyan olyan rossz. Amikor elkezdtem írni az 'Életmódváltás' sorozatot kicsit magamból indultam ki. Fontosnak tartom a lelki egyensúlyt, mert én is olyan vagyok, hogyha szomorú vagy stresszes vagyok, vagy veszteség ér, akkor nem bírok enni, de ugye van ennek az ellenkezője is, akik az 'ételbe fojtják' bánatukat. Ilyenkor kell megtanulni az önkontrollt. 

DE mi van, ha olyan pont jön el az életünkben, amikor ezt nem sikerül megvalósítanunk? Érezzünk bűntudatot? Sanyargassuk magunkat? A válasz: FELEJTSD EL!

Most senkit sem szeretnék arra buzdítani, hogy nyugodtan rontsa el a céljait akár egy hétre is, ha azt viszont tudná tartani. Csak arra szeretnélek biztatni titeket, hogy nehogy egy ilyen "félrelépés" miatt hagyjátok abba a legjobb dolgot, amit magatokkal tehettek.  

Na de mi is történt velem? Én is ember vagyok, vannak rossz tulajdonságaim. Az egyik az az, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok. A héten volt a kis érettségim magyar nyelv és irodalomból. Na sejthetitek... Én esküszöm, hogy megpróbáltam tanulni időben, de nem jött össze. 3 nappal a vizsga előtt viszont megszállt a 'szentlélek' és mint a robot, úgy dolgoztam. Minden időmben, amikor éppen nem aludtam, tételeket dolgoztam ki A-Z-ig. Ez napi több, mint 12 órát jelentett, ami nem éppen a legegészségesebb, ha csak azt nézzük, hogy én az asztalnál görnyedve töltöttem ezt a sok időt.  A 'nem tudtam elmenni edzeni' helyzet, amit magamnak teremtettem még semmi, ahhoz képest, hogyha nincs anyukám akkor én valószínűleg teljesen megfeledkezek az evésről. Mármint annyira koncentráltam a tételek kidolgozására, hogy éhséget sem éreztem. Persze, ami ott maradt az asztalon húsvéti csokoládé (bocsi húgi) azt eleszegettem ráadásképpen. Reggel azért szerencsére volt lelki erőm megcsinálni a zabkásámat és anya csomagolt nekem tízórait, mert látta, hogy ebben a helyzetben én teljesen megfeledkeznék róla, de innentől kezdve kész káosz. A jó hír, ami kárpótol kicsit, hogy a munkám meghozta a gyümölcsét és 2 szuper ötös feleletet tudhatok magaménak. Vége van a stresszhelyzetnek és így év vége felé közeledve sokkal több időm marad magamra koncentrálni. 

Így visszagondolva a hétre kettős érzéseim vannak. Pont a felkészülési időm közepette ért el 23-a, a következő hónapfordulóm, ami az életmódváltásomat illeti. És 3 hónap után végre először láttam változást. 3 hónapnak kellett eltelnie, ahhoz hogy látványos változást tapasztaljak. Akkora lendületet adott, hogy ezt csak az értheti, aki már átélt ilyet. Nem követek semmiféle diétát vagy étkezési formát. Csakis a tapasztalataimból építem fel magamnak a heti rutinomat. Ennek is idő kellett, de máshogy sajnos nem megy, ha egész életükre szeretnénk változtatni valamin időt kell hagynunk magunknak és figyelni kell a testünk reagálásait. Sokan gondolnák, hogy ismerik magukat, de még nagyon sok dolgot nem tudnak magukról. Legfőképpen azt, hogy mire is képesek. 

Szóval befejezve a kisregényt, csak annyit szeretnék mondani, hogy soha nem mondjatok le saját magatokról. Én a gyorsabb fejlődés érdekében sem folyamodok különböző diétákhoz vagy megvonásokhoz. Persze vannak nagyon jó programok (De ezek soha nem tartanak pár hónapnál tovább vigyázzatok! Aki azt tanácsolja, hogy 'csirkerizsen' kell élnetek innentől kezdve, annak köszönjétek meg, fordítsatok hátat, majd sétáljatok el.), táplálékkiegészítők, én is tudnék ajánlani ilyet, de nekem nem ez a célom. Én beérem azzal, hogy minden a maga idejében történjen. Most, hogy láttam a fejlődésemet tudom, hogy jó úton haladok. Persze még nagyon sok dolog áll előttem, de szerencsére ki tudtam alakítani egy élhető rutint az életembe. 

Szeressétek amit csináltok és ne felejtsétek el, hogy a saját egészségetekért ez a legkevesebb, amit megtehettek. Vigyázzatok magatokra, puszi:
Viki♥


You May Also Like

0 megjegyzés