Ma abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy vért adhattam. A helyszín adott volt, mivel a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán került megrendezésre, ahova én is járok. Ezt a cikket leginkább figyelemfelkeltés céljából írom, olyan emberek számára, akiknek a figyelmét mindig elkerülte ez a lehetőség, akárcsak az enyémet.
Természetes, ha ez a dolog kikerül a perifériánkból, hiszen nem igazán hallani a médiában róla és nem egy megszokott, mindennapi téma. Így volt ez nálam is, de amint adott volt a lehetőség, kapva kaptam az alkalmon, hogy segíthessek. Lehet azt mondani, hogy "áhh ez csak egyetlen egy véradás volt, nem váltod meg ezzel a világot", de IGEN! Ha a világot nem is váltottam meg vele, de 3 társamon már tudtam segíteni és ettől nagyon boldognak érzem magamat.
Nagyon szerencsésnek érezheti magát az, aki alkalmas a véradásra, hiszen nekünk csak 6 perc az életünkből, de ez 3 életet ment majd meg. Ezt nem győzöm hangsúlyozni. Örülök, hogy az iskolámban került megrendezésre, így adott volt a kezdő lendület, de másnak sem kell csüggednie, hiszen a voroskereszt.hu oldalon folyamatosan közlik a véradópontokat és az időpontokat. Mivel napi 1800 véradóra van szüksége országunknak, hogy készleteink ne legyenek veszélyben, így mindig van lehetőség a véradásra. A nők évente 4×, a férfiak 5× adhatnak vért. Nemcsak véradó lehetsz, hanem szervező vagy akár önkéntes is, de a honlapon minden kérdésedre választ kapsz.
Na, de hogy is nézett ki egy véradás... Először is felvették az adataimat, kellett vinnem személyi igazolványt, lakcímkártyát és TAJ-kártyát. Kaptam egy lapot, amit ki kellett töltenem, az aktuális egészségi állapotomról kérdeztek leginkább. A képen látható kekszet és vizet is kaptunk.
Fontos megjegyeznem, hogy nem szabad összekeverni egy vérvétellel, ide nem éhgyomorral kell érkezni. Minimum 1-1,5 liter víz ajánlott és előtte feltétlenül kell enni. Ezen felül akkor adhatsz vért, ha egészségesnek érzed magad, 18 éves vagy, de még nem 65 és a testsúlyod 50 kilogramm feletti.
Miután kitöltöttem a lapot egy asztalhoz kellett mennem, ahol megszúrták az ujjamat, így a megmérték a hemoglobin szintemet és a vércsoportomat is megtudtam egy gyors tesztet követően.
A következő állomás az orvoshoz vezetett, ahol átnézte a lapomat és egyéb kizáró tényezőket is átbeszéltünk, ami után eldöntötte, hogy alkalmas vagyok-e a véradásra avagy sem. Fontos, hogy mindenre őszintén válaszoljunk, hiszen egy 2 héten belül beszedett Aspirin miatt, például nem készíthetnek thrombocytákat a vérünkből, de ugyan úgy alkalmasak vagyunk adni. Ezt egy 4. állomás követte, ahol felcímkéztek 3 kémcsövet és ha jól emlékszem 3 steril zsákot, amivel megkezdhettem a véradást.
Beültettek egy kényelmes székbe és mivel jobb kezes vagyok a balba kértem, hogy szúrjanak. Elszorították a felkaromat, majd a vénámba szúrt tű elindította a folyamatot. 5-6 percig tartott csak, eközben egy stresszlabdával kellett folyamatosan pumpálnom a kezemmel.
Maga a szúrás volt csak egy kicsit kellemetlen, de ennyit bármikor ki lehet bírni. Mivel minden nap rendesen megreggelizek és ekkor már a tízóraimat is megettem, illetve volt bennem 1 liter folyadék, egy percig sem voltam rosszul és most délután is ez a tapasztalatom.
Mikor végeztünk, még egy 5-10 percig pihentem, majd útnak engedtek. Mindenki nagyon kedves volt és segítőkész. Az első véradók kapnak egy emléklapot, emellé mindenki kapott 500 forint Erzsébet-utalványt és a ZING Burgerbe kuponokat.
Mindenképpen pozitív érzésekkel tölti el az embert, legalábbis engem biztosan, hogy tudtam ma is jót cselekedni és nem csak másokért, hanem magamért is, hiszen így hamar kiszűrhető sok betegség. Egyetek sok szénhidrátot a nap hátralevő részében, pihenjetek sokat, hagyjátok az edzést és igen, megérdemlitek azt a csokit, sütit, vigyétek nyugodtan abból be a szénhidrátot.
A bejegyzés csupán csak figyelemfelkeltésként jött létre, és ha ezzel akár egy embert is rá tudtam venni, hogy legközelebb elmenjen vért adni, már megérte leírni ezeket a sorokat. Egészségügyben tanuló diákként fontosnak tartom a preventív tevékenységeket, hiszen ezekről nem eshet elégszer szó.
Puszi: Viki
