Életmódváltás~ III. Tegyél rendet otthonodban!


Az életmódváltás III. részéről lesz szó ebben a bejegyzésben. Számomra ez a legnehezebb pont, talán ezért is váratott ennyit magára. Bár megcsináltam a "nagy rendrakást" itthon már decemberben, de nem éreztem úgy, hogy tudok róla írni. Persze tudtam volna írni, hiszen írni bármiről tudok, csak nem lett volna hiteles. Sok minden hiányzik a lakásból, ami még komfortosabbá tenné számomra a mindennapokat, de még itthon élek, rajtam kívül három emberrel, szóval be kellett látnom, hogy megvalósíthatatlan az, amit én el szeretnék érni.  Ma megint nekiálltam annak, aminek annak idején.... Rendet tettem, de ez már más volt. Most éreztem meg, hogy mit jelentett a decemberi rendrakásom. Elmesélem az elejéről....

Amikor az életmódváltás újra felütötte nálam a fejét könyvek után kezdtem kutatni. Minden könyvesbolt 'Életmód' részlegét megkörnyékeztem. Bőségzavarom lett. (Aki teheti minél több könyvet olvasson el a témában, mert nagyon jó könyvek vannak.) A fejemben meg volt, hogy én milyen módszert látok jónak az életmódváltással kapcsolatban. Mivel számomra a rend megtartása a legnehezebb, így erre kezdtem el összpontosítani. Meg is találtam Marie Kondo Tiszta öröm című könyvét, majd megismerkedtem a KonMari módszerrel. 

Miután kiolvastam nekiálltam lépésről lépésre a rendrakásnak. Tulajdonképpen a szobámat tudtam csak teljesen megcsinálni, a lakás többi részének rendbe tétele még több vitát szült volna és sajnos már így is sok volt belőle. Nagyon makacs vagyok és, ha valamit eltervezek akkor azt megcsinálom, de anyukám az ellentétem. Én minden olyan dolgot, ami már nem szolgál, csak foglalja a helyet és számomra már értéktelenné vált, attól meg akartam válni. Na de.... Anyukám gyűjtögető. Olyan tárgyak miatt is képes volt összeveszni velem, amiket évek óta ő se látott és nem is hiányzott neki. Ennyit erről, a lényeg, hogy nagyon nehéz volt, így haladni, de megérte nagyon is. 

Mivel karácsony előtt kezdtem el ezt a projektet, így nem is volt kérdés, hogy mit csinálok a kidobásra szánt dolgaimmal. Egy lánnyal összeálltunk és több nagy doboznyi játékot, ruhát, könyvet, plüssállatot, íróeszközt és minden egyebet egy gyermekotthonnak és egy nehéz sorsú családnak adományoztunk. Sok energiával töltött fel, hogy az, ami számomra jelentéktelen , az másnak mennyire sokat jelent. Szóval ha másért nem is tennél teljes rendet otthonodban, ezért már megéri legalább elgondolkodni ezen. Nagyon sok kisgyermek arcára lehet mosolyt csalni  akár már egy kis plüssállattal is. Nekem ez a legkevesebb, amit tudok tenni értük.  

Nekem ez a procedúra több nap délutánját vette igénybe, mivel én is úgy gondolom, hogy szép sorjában kell egy-egy résszel haladni.  A könyv is így írta, tehát a ruhákkal kezdtem. 

Kipakoltam a szobám közepére az összes dolgot ami a szekrényemben volt. A szó szoros értelmében, így előttem volt egy üres szekrény. Először az akasztós részével indítottam a visszapakolást. Minden egyes ruhadarabot a kezembe vettem és átgondoltam, hogy tényleg szükségem van e rá. Sok olyan ruha van, amit valaha megvettem, de sohasem hordtam. Kínos, de biztos sok mindenkivel előfordult már. Találtam olyat is, ami már nagyon régi volt, így ezektől is megváltam, már nem voltak értékesek számomra. 

A könyv mutatott egy módszert, miszerint úgy kell visszapakolni az akasztós dolgokat, hogy csökkenő vagy növekvő sorrendben legyenek. Nagyon esztétikus és több szabad hely is lett a kabátok alatt.

Egyetlen egy nyári ruha lóg ki a sorból, de szimplán csak amiatt, mert nem akartam betenni a téli kabátok közé. Előrébb vettem a bőrkabátokat, mivel azokat nagyon gyakran hordom. Itt vannak még a cipzáros pulcsik, szoknyák és azok a ruhák is amelyek csak akkor nem gyűrődnek össze, ha fel vannak akasztva. 



Ez alatt található 3 fiók. Az elsőbe a téli kiegészítők foglalnak helyet. Sálak, sapkák kesztyűk. A könyv hoz egy érdekes hajtogatási módot, itt aszerint hajtogattam be őket.



A második fiókba a munkás ruhámat, öveket és vegyesen olyan dolgokat raktam, amiket máshova nem igazán tudtam volna besorolni.


A harmadik fiók a nyárnak lett szentelve. Fürdőruhák, strandtáskák, kalap, köntösök és bármi, ami egy nyaralásnak vagy egy strandolásnak elengedhetetlen kellékei. 



Ez már a szekrény jobb oldala. A legfelső polcra a pulóvereket hajtogattam. A középső polc a húgomé.


A harmadik legalsó polc az én szintem. Balról jobbra haladva: hosszúnadrágok, rövidnadrágok, ruhák, amiket nem kell felakasztani, toppok, rövid illetve hosszú ujjú pólók.


A polc alatti fiók tetején találhatóak a szerelmeim. A magassarkú cipőim és a gyakran használt táskáim láthatóak. (A fiók mellett még van egy kis rés, oda a többi táska van behajtogatva.)



A könyvhöz képest nincs túlzásba víve a fehérneműk hajtogatása. Én úgy gondolom, hogy fehérnemű rendező nélkül nem is lehet rendet tartani. A melltartókat szépen egymás után tudtam rendezni, viszont az alsóneműk és a zoknik csak egymás mellet helyezkednek el rendezetlenül. A második fiókban a húgomé található.


A harmadik fiók tökéletesen követi a KonMarie módszert. Ide az otthoni, illetve alvós felsőket és nadrágokat hajtogattam. 


Itt az ágyam található. Nagyon tetszenek nekem is a díszpárnák, de szerintem teljesen felesleges tele rakni velük azt az ágyat, amin alszunk. Legalábbis én nagyon lusta vagyok és le-fel rakosgatni minden nap.... Tudom, hogy én nem bírnám.:D








Ezt a szemetest nagyon régen egy kínai 'mindenes' bolt kirakatában találtam meg, talán olyan 3 évvel ezelőtt. Eddig nem találtam meg soha a funkcióját, de pár hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy hogyan tudnám hasznosítani. Zsebkendőt, fültisztító pálcikát és vattakorongokat raktam bele. A mellette lévő Hello Kittybe pedig krémet raktam, így nem kell kirohangálni a fürdőszobába. 



Az íróasztal első fiókját a sminkcuccok uralják. Nem régóta van így, mert eddig mindig az íróasztal melletti szekrényben tároltam, de onnan mindig ki kellett venni és vissza kellett rakni. (De lusta vagyok..:D) Amikor ezt kitaláltam nagyon kényelmessé vált az egész. A ritkábban használt dolgok, mint a szemhéjfestékek, azok hátrébb kerültek, a gyakran használt termékek pedig előre. Így csak ki kell nyitni a fiókot és már lehet is sminkelni.




Az íróasztal melletti szekrényből egy polcot mutatok meg. Igazából ezért sem csináltam meg előbb a posztot. Hiszen szerettem volna mindenhova ilyen kosarakat és eddig ezt az egyet szereztem még csak be. De legalább most be tudom mutatni, hogy milyen jól funkciónál. Ahelyett, hogy mindent kipakolnék a polcra, a legfontosabb dolgokat szépen rendezetten bele lehet pakolni a kosarakba. 



Szóval, mi is változott a decemberi rendrakás óta? Most is volt mit dolgozni a szobán bevallom, de már csak minden vissza kellett tenni a helyére. Mivel minden olyan dologtól már megszabadultam, aminek nem volt a szobában helye, sem eszmei értéke így nem kellett szortírozni.  Pár óra alatt tökéletes rendet lehetett tenni. 

Mi a különbség a rend és a takarítás között?

A könyv is különbséget tesz és én is így gondolom. Takarítani muszáj, hiszen porosodnak a tárgyak és egy idő után koszossá is válnak. Rendet tenni elég egyszer, ha utána minden visszateszünk a helyére használat után. Ne érezd magad rosszul, ha úgy látod kezd minden visszaállni a rend előtti állapotokba. Csak szánj rá megint egy kis időt és tegyél mindent vissza a helyére. Jó érzés volt most rendet tenni, mert most éreztem meg, hogy jól döntöttem, amikor nagyon sok holmitól megváltam. 

Rendrakás közben sok mindent le kell győzni. Ha egyedül élsz, akkor csak magadat, de például az én esetemben a családomat is. Mondjatok le a felesleges gyűjtögetésről. Ha valamire azt mondjuk, hogy jó lesz majd valamikor, akkor az esetek 90%-ában soha nem vesszük majd elő. 

Ha emellett még adományozásra is adod a fejedet az plusz lelki feltöltődés lesz. Szeretnélek erre buzdítani titeket ezzel a bejegyzéssel, hiszen nem minden szemét, ami számodra az.  Ajánlom, hogy olvassátok el a könyvet és utána jó rendrakást kívánok!

 Puszi,
Viki♥


You May Also Like

0 megjegyzés