Egyszer fent, egyszer lent ~
2017. május... Az utolsó bejegyzéseim az ez éviektől
eltekintve. Talán itt kezdődött minden, ami egészen mostanáig kihatással volt
az életemre. Belekóstoltam az egészséges életmód minden szegletébe, a legapróbb
részletekig tudni akartam mindent, edzettem amikor tudtam és kezemben a gramm
mérleggel még a zöldségeket is mániákusan számoltam, majd beleőrültem.
Kezdjük az elejétől... Ebben az időben nem magamtól kezdtem
el életmódot váltani, és nem is magam miatt. Párkapcsolatban éltem és
megtörtént itt is a szokásos "hogy nézel ki", "dagadt
vagy", "nem vagy olyan, mint az ideálom" ststbsb... Emlékszem,
amikor először kaptam meg az első negatív megjegyzést, ami így szólt:
"Vikó, neked nincs jó segged", elsírtam magam. Már csak azért is,
mert több mint egy éve együtt voltunk már és váratlanul ért, hogy az, akivel
együtt vagyok és aki a legtöbbet lát, nem tetszek neki úgy, ahogy vagyok. Hozzá
teszem azon felül, hogy összetört és innentől kezdve a reális önképem is tönkre
ment, igaza volt. Részben.
Fel voltam hízva magamhoz képest 14 éves koromban, majd 15
évesen ezt,egy első szerelmi csalódás következtében (milyen klisés:D) hamar le
is adtam, így megereszkedett a bőröm itt-ott. Ennyi idős koromban még nem
foglalkoztam izmokkal, örültem, hogy lefogytam. Körülbelül 16 éves koromban
kezdődött a párkapcsolaton belüli lelki terror, de csak 18-19 éves koromban
jött el, hogy komolyan foglalkozzak vele. (Előtte is próbálkoztam, csak a
homeworkout nem fedezte a céljaimat.) 4 hónapig tartott... Akkor adtam fel,
amikor már látható változások voltak a testemen, de válasz még mindig az volt,
hogy olyan, mintha semmit sem csinálnék.
Tehát, aki miatt én rávettem magam egy olyan dologra, ami az
addigi életmódom szöges ellentéte volt, ahelyett, hogy azt mondta volna -még ha
tényleg nem is látott változást- hogy:
büszke vagyok rád, csak így tovább, azt mondta, hogy kb. értelmetlen
próbálkozás az egész. Én gyenge voltam és abbahagytam, amint falba ütköztem.
Ezzel a cikkel nem az én történetemet akarom A-Z-ig
kivesézni, nem akarom magam egy percig
sem sajnáltatni, mert ez csak megerősített.
Szeretném ezzel felhívni arra a figyelmet, hogy mindig te legyél saját
magadnak az első! Ez nem önzőség. Ne azt nézd elsőnek, hogy a másiknak mi a jó,
hanem azt hogy neked mi a jó. Nyilván
erre vannak a kompromisszumok, de itt nem is erről beszélek. Az, hogy
hagytam magam évekig, hogy bántsanak lelkileg, az a saját hibám. Visszanézem a
képeimet és tudom, hogy akkor 50 kilósan mennyire undorodtam magamtól. Mekkorák
a combjaim stb., holott nem voltak. Természetesen ez a kapcsolat véget ért, nem
is szólva arról, hogy innentől kezdve elindultam lefelé, akár egy lavina.
Minden rosszban van valami jó, részben ezek is segítettek
oda, ahol most vagyok. 2017. októberében is próbáltam visszatérni, de olyan
sokat számít, hogy rendben vannak-e a dolgaim vagy sem, hogy abbahagytam akkor
is. Ezt követő másfél év telt el saját magamat keresve egészen idáig. Az út nem éppen volt egyenes, sokszor
végződött zsákutcában, vagy éppen nem láttam az út végét, de itt vagyok és
sokkal erősebben, mint valaha.
Magamtól kiléptem egy depresszióból, illetve tévedés... Csak
odafigyeltem a környezetemre és próbáltam válaszokat találni kérdéseimre,
amikre már olyan régen nem kaptam. Mivel
tudtam, hogy mihez kell visszalépnem, ahhoz, hogy boldog legyek, így viszonylag
könnyű dolgom volt. Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt elindulni, de megérte.
Másfél év alatt sokat tanultam, tapasztaltam. Éreztem magam nagyon fent és
nagyon lent is. Ezt már saját magam miatt csinálom és őszintén boldognak érzem
most magam.
Fel szeretném hívni a figyelmeteket a boldogtalanságra és
depresszióra. Ha ti is kilátástalannak érzitek sokszor a helyzeteteket és
egyedül nem találjátok a kiutat merjetek segítséget kérni, mert tudom milyen
napról napra élni, időnként csak vegetálni és értelmetlennek találni a
létezést. Az én helyzetem szerencsére nem volt súlyos, bár lelkileg ez is
megviselt. Ha nincs kivel megosztani problémáitokat EZEN az oldalon ingyenesen hívható segélyszámot találtok.
Sok sikert nektek is és kívánom, hogy mindenki találja meg
saját lelki békéjét!
0 megjegyzés